A szabadnapunkon ragyogó időjárást fogtunk ki. Egész nap - borulás nélkül - sütött a nap!
Így eredeti tervünk szerint ellátogattunk Topshamba, Exeter régi városrészébe, amely már egész közel fekszik a tengerhez az Exe folyó mentén.
Itt megismerkedtünk a régi kikötővel, az ódon házacskák sokaságával, de ami a legfontosabb volt, mi is maradéktalanul élvezhettük az októberi nyár áldásait!
Ki tudja meddig lesz meg itt is ennyire jó az idő?
Mi, azért nagyon szeretnénk, ha a jövő héten még kitartana, legalábbis a szerdai utolsó kirándulásunkig bizonyosan!
- - -
Utunk félidejéhez érkezvén egyre több tapasztalatot szerzünk az itt elő angol emberekről is.
Nekünk külön szerencsénk van a házigazdáinkkal (Sue és Rod), akik rendkívül segítőkészek mindig!
/Sue szombat reggel bevitt bennünket a centrumba s távozásunk napján is kivisznek majd az autóbusz állomásra korán reggel. Használhatjuk a számítógépüket, úgyhogy vagy az ő gépükről -vagy az iskolai gépek egyikéről - írjuk mindig a napi blogunkat is/.
S ami nem lényegtelen; Sue kitűnően főz! Úgyhogy nem szenvedünk hiányt semmiben sem.
De el kell mondjuk, hogy a többiekkel, akikkel eddig találkoztunk szinten kedves, segítőkész emberek; az utca emberei, a tanárunk Julie, Roger az idegenvezetőnk (ő szerintünk külseje, arcmimikája, hangja alapján David Attenborough és Kabos László keveréke).
Úgy látszik a "please" kifejezés itt valódi, mindennapi tartalmat, viselkedést takar!
