Szerencsésen megérkeztünk!

Minden a legnagyobb rendben zajlott a hazafelé tartó utunkon is.S bár a 13 órán át tartó utazás hosszúnak tűnik-az is-,a két hét során tapasztalt élményeink sora sokkal hosszabb,több ennél.Sok mindenről tudunk majd beszámolni az elkövetkező napokban,hetekben gyerekeknek,kollégáknak egyaránt!

S végül ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a munkáját, aki valamilyen módon segítette,támogatta pályázatunkat és annak megvalósítását .Külön köszönet azoknak,akik már az előkészületeknél segédkeztek s végül azon kollégáinknak, akik a megvalósulásnál tanították,istápolták tanítványainkat az iskolában!

Minden érdeklődő figyelmét megköszönve, blogunk-miként utazásunk is-ezennel véget ért!

Zödös Szabolcs és Paulik György

Elérkezett az utolsó napunk!

A mai napot a vizsgafeladattal kezdtük. Szabolcs volt az első, én a második. Kb.10-15 percben kellett összefoglalnunk a tapasztalatainkat -természetesen angolul-. Vagyis a feladat beszélni, beszélni, beszélni, minél többet!

Szerintünk -Julie szerint is- jól ment a "vizsga".

Azután még volt egy "Kérdezz, felelek" társasjáték, ill. kitöltöttük mi is az elégedettségi kérdőíveket, s igazából be is fejeződött a kurzus.

Természetesen átvettük később -ünnepélyes keretek között- az okleveleinket, és a kapott kedves ajándékainkat az IPC-től.

S végül mindannyian elbúcsúztunk egymástól.

A délután még szabad, lehet vásárolni, összepakolni, készülni a hazafelé tartó hosszú útra!

Ez vár még mi ránk is!

Reméljük, a hazaúton is minden rendben lesz!

Az utolsó teljes napunk az IPC-ben.

A napot a tegnapi élmények megbeszélésével kezdtük, s közben kiderült, hogy Dartmouthban forgatták anno "Az Onedin család" című filmsorozatot. Szerintem sokan emlékszünk még rájuk; James, Robert, Baines kapitány, stb.

- Megjegyzem ezek, azért még kifejezetten értelmes sorozatok voltak, nem pedig végtelen történetek. -

A délelőtt folyamán egyébként megismerkedtünk az angol oktatási rendszerrel. /lásd foto/

Maradjunk annyiban; a miénk lényegesen egyszerűbb! Itt ugyanis még vannak különbségek Anglián belül is, s ettől még valamennyire eltér a skót és a walesi is.

Az ebédünk után a napunk gyorsan eltelt.

Elkészítettük a közös csoportfotót Bennel, aztán átbeszéltük Julie-val a holnapi "vizsgafeladatunkat". Mindannyian jól felkészültünk rá. Legalábbis, reméljük!

Holnap minden ki fog derülni!

Ragyogó időnk volt. Hála Istennek!

Se szél, se eső, se hideg, úgyhogy az utolsó kirándulásunk Dartingtonba és Dartmouthba nagyszerűen sikerült.

Mindkét helyen igazi, klasszikus angol épületeket láttunk,gyönyörű parkokkal szegélyezve.

Dartingtonban több általunk is ismert név ragadta meg a figyelmünket, mint; Tagore vagy Attenborough, akik valamilyen módon kapcsolódtak ehhez a híres college-hez.

Dartmouth pedig tényleg csodás kis városka. Hangulatos tiszta utcácskák és kis boltok sokasága számtalan áruval feltöltve, és bizony az öböl is nagyon szép volt!

S hát a történelem!

Bizony innen indult útnak a kikötőből 396 évvel ezelőtt az a híres hajó / a Mayflower/, amelynek utasai először érkeztek erről a földről Amerikába, új korszakot nyitván nemcsak Anglia, az Egyesült Államok, hanem a világ többi része számára is.

Felemelő érzés ezeket dolgokat tudva ugyanazon a helyen állni az öbölben, s ugyanazt látni, mit láttak azok az emberek több száz évvel ezelőtt!

A mai nap mindent felülmúlt...mármint az időjárás tekintetében!

Tegnap azt írtuk, hogy ötször változott az idő; ma ezt kb.1-2 óra alatt produkálta! Az egész nap pedig...szóval hektikus,de nagyon!

Az iskolában ma nem történt semmi különös. Julie ragyogó volt, mint mindig, így az órák is gyorsan elillantak.

Délelőtt a zöldségek, a gyümölcsök,va konyha volt "terítéken". Már majdnem főztünk!

Délután pedig rövid áttekintést kaptunk az Erasmus+ programról is Ben jóvoltából. Ez is érdekes volt.

A napot végül egy teázóban zártuk közös társalgási gyakorlatként.

Ezt követően a délután további részében úgy gondoltuk, hogy ideje jobban betekinteni az angol emberek hétköznapjaiba. Így elhagytuk az eddig ismert belvárosi részeket, s elsétáltunk "messzebbre" is.

Kalandozásunk azért célirányos volt, hisz mindketten a saját érdeklődési körünket beleszőve térképeztük fel a várost.

Vagyis, ellátogattunk számtalan régiségboltba (ennek itt hatalmas kultúrája van), ahol hihetetlen dolgokat lehet találni. S távolról sem kacatokat! Sőt...!

És hát valahogy útba esett az Exeter City FC labdarúgó csapatának stadionja is...

Nem volt rossz túra.

Megkezdődött a második hetünk.

Most már kevesebb időt töltünk itt, mint amennyi eltelt. Így néhány szó és kép erejéig szeretnénk megmutatni az iskolánkat belülről is.

A termeket, folyósokat az egyszerűség, a puritanizmus jellemzi. Sehol egy "felesleges" dolog, berendezés vagy más dekoráló elem.

Talán érdekes, hogy a több szint ellenére nem szereltek liftet az épületbe még napjainkra sem (így mi is 60-70 lépcsőt mászunk meg naponta többször is), pedig ez talán igazan praktikus lenne!

Mindenesetre az épület kívülről nagyon szép, s belül pedig nyilván a "tartalom" a lényeg.

/Nekünk egyébként nagyon tetszett az itt dolgozókról készült fényképes bemutató a falon!/

 A mai óraink is nagyon gyorsan teltek.

Délelőtt a jövő idővel foglalkoztunk egy társasjáték keretében, amit szintén nagyon élveztünk mindannyian, mert itt spontán, gyorsan reagálva kellett a válaszokat megadnunk.

Tényleg nagyon jó volt!

A délután hasonlóan gyorsan repült... most a múlt időt gyakoroltuk. S ami talán számunkra a legfontosabb, angolul halljuk a magyarázatot!

S szerintem elég jól ment ma is minden feladat mindkettőnknek.

Az időjárás ma már ötödször változott meg! It is unbelievable!...,ahogy az angol mondja.

A mai időjárás szerintük is hihetetlen!

A szabadnapunkon ragyogó időjárást fogtunk ki. Egész nap - borulás nélkül - sütött a nap!

Így eredeti tervünk szerint ellátogattunk Topshamba, Exeter régi városrészébe, amely már egész közel fekszik a tengerhez az Exe folyó mentén.

Itt megismerkedtünk a régi kikötővel, az ódon házacskák sokaságával, de ami a legfontosabb volt, mi is maradéktalanul élvezhettük az októberi nyár áldásait!

Ki tudja meddig lesz meg itt is ennyire jó az idő?

Mi, azért nagyon szeretnénk, ha a jövő héten még kitartana, legalábbis a szerdai utolsó kirándulásunkig bizonyosan!

-  -  -

Utunk félidejéhez érkezvén egyre több tapasztalatot szerzünk az itt elő angol emberekről is.

Nekünk külön szerencsénk van a házigazdáinkkal (Sue és Rod), akik rendkívül segítőkészek mindig!

/Sue szombat reggel bevitt bennünket a centrumba s távozásunk napján is kivisznek majd az autóbusz állomásra korán reggel. Használhatjuk a számítógépüket, úgyhogy vagy az ő gépükről -vagy az iskolai gépek egyikéről - írjuk mindig a napi blogunkat is/.

S ami nem lényegtelen; Sue kitűnően főz! Úgyhogy nem szenvedünk hiányt semmiben sem.

De el kell mondjuk, hogy a többiekkel, akikkel eddig találkoztunk szinten kedves, segítőkész emberek; az utca emberei, a tanárunk Julie, Roger az idegenvezetőnk (ő szerintünk külseje, arcmimikája, hangja alapján David Attenborough és Kabos László keveréke).

Úgy látszik a "please" kifejezés itt valódi, mindennapi tartalmat, viselkedést takar!

Ha szombat, kirándulás! Kirándulás -ezúttal- az óceán partjára Cornwallba (Bostcastle-be és Tintagel-be).

A nap nagyon jól sikerült. Egyrészt, mert jó volt az idő, másrészt, mert csodálatos vidéken jártunk.

Megkapó volt a hely szépsége (Boscastle) és a hely misztikuma (Tintagel). Ugyanis itt a természet adta szépséget lépten, nyomon körülszövi a Pendragon mondakör varázsa, hiszen Arthur király földjén, s Merlin a varázsló birodalmában járunk!

Csodás volt együtt látni, érezni a gyönyörű cornwall-i tájat, a megkapó szépségű várromokkal és a különböző erejű, hangú óceánnal.

A hely szelleme bennünket is magával ragadott!

/A készült fotók is önmagukért beszélnek!/

...Roger elmondása szerint Tintagel a negyedik leglátogatottabb hely Angliában; Stonehenge, London és Bath után...

Persze, tudjuk; Arthur és a kerekasztal lovagjai...

Hihetetlen az időjárás!Délelőtt pólóban sétálgathattunk volna, délután pedig többször esett, sőt, este dörgött, villámlott!

A házigazdáink szerint azért ez itt ilyenkor nagy ritkaság!

A mai napunk egyébként nagyon gyorsan eltelt, mert délután szabadok voltunk.

A délelőtti foglalkozások viszont megint nagyszerűek voltak. Maguk a módszerek - amelyekkel dolgoztunk- teljesen eltérőek az otthoni oktatásban gyakoroltaktól. S szerintem az egyszerűségükben rejlik egyben a nagyszerűségük is!

Mi itt még nem használtunk jószerével semmilyen technikai segédeszközt sem, sokkal inkább az aktív, interaktív foglalkozási forma a jellemzőbb. Szerencsére ezeket - mivel tényleg egyszerűek és jók- könnyen tudjuk majd alkalmazni mi is a munkánk során szinte bármilyen óra keretében!

Most már értjük, miért is tetszettek Ildikónak, pedig mi nem is módszertani képzésen veszünk részt!

A kirakatok már most nagyon szépek, különösen ahol már a karácsony hangulata idéződik meg.

S ráadásul, mindenhol óriási árkedvezménnyel csábítgatják a vásárlókat!

A mai nap eseményeinek megismerésekor visszagondolnánk azonnal Exeter bemutatására. S, hogy miért, mindjárt ki is derül?!

Az iskola számunkra ma a városközpontban kezdődött.

Csoportmunkában tájékozódtunk, kerestünk különféle feladatok, kérdések alapján az utcán az emberek között.

Jó helyzetgyakorlat volt az biztos!

A feladat lényege egyértelműen a szókincs, a beszéd konkrét alkalmazásának fejlesztését szolgálta mindannyiunk számára. A munkánk során egyre jobban megismertük a várost, így annak történelmi és modern részeit is természetesen.

Egymás mellett: a római erőd romjai, a középkori házak kavalkádja, az új városközpont üzletei, s a távolban az egyetem modern épületeinek sziluettjei.

Exeter tényleg gyönyörű!

A mai napon mi láttuk vendégül (apró, otthoni sütemények, csokoládé, stb.) a társainkat a közös társalkodóban.

Ekkor tudtunk is egy kicsit beszélgetni a többiekkel, mert különben keveset találkozunk, hisz az itt most velünk tanuló felnőtt csoport nagyobb része az ún. haladók közé tartozik. Ők egyébként; 3 német és 6 spanyol tanár.

A spanyolok kedvesek, s bár láthatólag fel vannak öltözve, mindig fáznak. A németek viszont élvezik - mint mi is- a kellemes októberi napsütést.

S van még csoport a felnőtteken kívül ebben a kurzusban velünk. 15-16 éves gyerekek Dortmundból, Németországból szintén. Velük nem találkozunk, csak látjuk őket tanulni a középső szinten.

Ma egyébként láttunk egy csodálatos filmet a Dartmoor Nemzeti Parkról is. Illetve, megismerkedtünk a történetével szövegfeldolgozás keretében. Ez is nagyon jól sikerült!

Kár, hogy a látványból nekünk sokkal kevesebb jutott, mint - gondoljuk- az eddigi látogatóknak!

No, de vissza a délutáni órákhoz!

Már értem, miért élvezte Ildikó ezeket annyira, a miénk is remek volt!

Egy detektív történetet játszottunk el; Szabolcs felügyelőként, én Richard szerepében (én voltam a gyilkos). Sajnos kinyomoztak bennünket a párommal, Pilarral.

Nincs ennél érdekesebb, ugyanakkor megfelelő koncentrálást igenylő feladat. S ráadásul repült vele az idő!

Biztos otthon is élvezné minden gyerek az órákon!

Reméljük a következő napok órái is ennyire hangulatosak lesznek majd a továbbiakban is!